Az első patonyi oklevél 1246-ból származik, 1397-ben „Gyospothon” néven említik.
1524-ben II. Lajos oklevelében a Gellei székhez tartozó falvak közt szerepel. 1535-ben 10 lakott és 2 lakatlan porta, valamint 4 zsellértelek volt a községben. Az 1574-es urbáriumban 16 jobbágy, 4 zsellér és 2 nemesi portát említenek. 1599-ben a falu földjeinek nagyobb része a Pálffy család tulajdona lett. 1646-ban 22 lakott és 11 üres porta állt a településen. Az időközben reformátussá lett faluban 1672-ben még működhetett lelkész, de 1674-től ezt ismét megtiltották.
1711-ben a kuruc harcokban elpusztult környező települések Hegypatony, Homokospatony és Felszerpatony lakói is ide költöztek. 1712-ben 15 lakott portája és 4 zsellértelke volt. 1742-ben Bél Mátyás Diós-Patonyként említi a falut. 1758-ban 24 jobbágyi és kisnemesi telek volt itt. 1828-ban 56 házában 401 lakos élt.
Vályi András szerint 1796 ból „DIÓS PATONY. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura a’ Poson Vármegyei Fő Ispánság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Csalóközben, Szent Mikályhoz 1/4 órányira, határja gazdag termékenységű, ’s szép vagyonnyaihoz képest, első Osztálybéli.”
„Förge Patony. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Mihályfának szomszédságában, Diós, és Bögöly Patonyhoz is közel, határja 2 nyomásbéli, tiszta rozsot terem leginkább, erdeje, réttye nints, piatza Somorján van.”
Diós- és Förgepatony falvakat 1850 körül egyesítették. 1866-ban nyílt meg a református iskola, 1870-ben felépült a református templom is. 1895-ben elérte a falut a Pozsony–Komárom-vasútvonal.
